Albertus András - Életünk (k)útja

emlékszel mikor e táborhelyre tettek
akkor még körötted birkát legeltettek
emlékeid között él-e még az a kép
amelyikben belőled vizet vesz a nép
örömmel ontottad magadból a nedűt
reggelente a tücsök néked hegedült
nálad találkoztak leányok legények
és súgtak egymásnak mindenféle szépet
nem nézted te azt sem ki szegény ki gazdag
azt ki karod fogta serlegből itattad
jó néhány bálnak is fültanúja voltál
a hangoskodás miatt egyszer sem szóltál
a háborút is tűrted szépen csendesen
s húztad fel a vizet fáradságmentesen

egyszer elfáradtál, elszakadt a hajtás
s lelkedben sem volt már olyan nagy a tartás
szivattyú váltotta elszakadt láncodat
felvarrva ezzel arcodon a ráncokat
így folyt egy darabig belőled az élet
és így küldtek nemsoká nyugdíjba téged
mellőzött lettél a kocsma árnyékában
nem volt helyed többé már a nagyvilágban
sörrel teli férfiak meggyalázták lelked
s dzsumbuj nőtte be rozsdaette tested

fiatalok gyűltek köribéd a minap
nem ismertek téged azt sem tudták ki vagy
lehámozták rólad növényi ruhádat
s elkezdtek lázasan kutatni utánad
jöttek az ötletek a tervek s a tettek
amelyekkel újra működővé tettek
gyönyörű kis szentélyt emeltek fölibéd
s vizedre egy atya osztotta az igét
légy te a mementó ezek után nekünk
akiből majd mindig erőt meríthetünk.