Tűz ég, s folyt a magány.
Látom, felettem egy madár
Ő száll, meg nem áll.
Ó, ha én is szállhatnék, repülnék.
Az otthonomig meg nem állnék.
Ott lennék én, hol kék a folyó
Hol kedves és törődő minden szó.
Élnék én mint boldog gyermek
Szaladnék szerte, hol szeretnek.
Nem tehetem!
Saját sorsom börtönében
Nedves falak rejtekében
Barna folyók mély medrében
Kiégve, elégve, hamuvá porladva.
Szenvedem!
Szenvedem mint a bánatos hold
Mint égen égő égkövek
Kiket gyermekszemek gyűjtenek.
S csokorba szedve,
gyenge kézbe rejtve.
Őrzik!
Őrzik, mint engem a magány.
Ó csak menne már!
Minél messzebb, hogy ne is lássam.
Ez minden, de minden vágyam.
0 Megjegyzések