Ablakok kíváncsiságával hallgatódzom,
testbeszéded suttogva szól szívemhez,
és úgy teszek mintha nem értenélek.
kezeid öledben hazudják nem kellek,
s közben térdeid kiáltanak szerelmet.
Ajtók nyitottságával szemléllek,
amíg a résen sóhajod hozzám zokog,
szapora lépted csak zordan kopog,
szemedben hevül a forró vágyakozás,
de szavaid a búcsúszót is kimondják.
Akkor, a kimondatlan gondolataimat,
és aurádtól kapott varázslataidat
becsomagolom lélegzetem kofferébe,
s talán elutazom, angyalod kíséretében,
a végtelen türelem habzó tündöklésébe.
0 Megjegyzések