ömlik az élet akár az eső
stressz-buborékot vet a pillanat
sebek csónakján sok jaj jön elő
a káoszból mely hosszan itt ragad
idő-damillal a múlás rángat
a boldogságon tátongó rések
hány fásli kell egy zúzott ábrándnak
hogy rögzítse bokáját a lényeg
a lélek-rezervátumban mégsem
álom minden ami könnyen röppen
most a mondat monitorán nézem
ész járkál az emberszürke ködben
a báj plakátját múzsám ragasztja
míg én az ihletre rátalálok
elmémben élményekké olvasztva
fénylenek az asszonyi karátok
tükörtermes gondolatba zártan
a költészet betűbajuszt pödör
s mellkasom reneszánsz templomában
pár sejt harangoz ha jön a gyönyör
0 Megjegyzések