már negyvenhét éve nézem
a sorsnak becézett bazárt
hol a lét génligetében
a múlás körhintája száll
hány lóerős a nagyvilág
pénzből abrakol e század
s mert nem tudni mi vár miránk
láz veri ki ember-szánkat
a tájüstből kicsapódott
csillag párlata az estnek
megfejtődnek az én kódok
test-fülkébe álmok lesnek
valami lelóg térdemig
ez most az öröm jelmeze
kíváncsi rímek kérdezik
húsomban hol van térzene
arról kit magadba zártál
néha készül pár másolat
nézd a gyönyör cellájánál
mámor rázza a rácsokat
múzsája báján a költő
szóhabbal rögzít végtelent
s az ölelésben a hő bő
ha versen át a szép dereng
0 Megjegyzések