Egy marék csend a fövenyen,
felemelem révetegen.
Fejem fölött nagyot rikolt
irigykedve a telihold...
Ha kinyitom tenyeremet,
átadom a csendet neked.
De ha porként holdra szórod
attól lesz az nagyon boldog!
Egy poharat előveszek,
szeretetet töltök neked.
Színültig van, ki is csordul
csillagesőként aláhull...
Fogd meg a kinyújtott kezem,
a nap útján sétálj velem!
Ahogy léptünk azon halad,
meg-megcsillan arany hajad...
Húzd fel a te gyémánt sarud,
abban lépd át a napkaput!
Megfogván hűs, puha kezed,
én is melletted lépkedek...
0 Megjegyzések