Évek óta készültünk, hogy átmegyünk Borsiba megnézi II. Rákóczi Ferenc szülőházát. Unokáim elhozták az útlevelüket is, vártuk az utazáshoz megfelelő nyári napot. Borsi 5 km-re van a magyar-szlovák határtól, alig kell túl menni Sátoraljaújhelyen. De érdeklődésünkre azt mondták a határőrök, alig is lehet, 2-3 órát is kell várni a határon, nagy a forgalom. Múltak augusztus első napjai olyan könyörtelen forrósággal, hogy rágondolni se szerettünk egy autóútra. Pénteken csökkent annyira a levegő hőmérséklete, hogy rászánjuk magunkat pár órás kirándulásra. Rákóczi személyéhez közelálló útra indultunk, Felsővadászra. A családja a felsővadászi nevet választotta előnevéül. Rákóczi Zsigmond vette meg ezt a falut, egykori kastélyukat akartuk megnézni.
Szikszó után Alsóvadász következik, majd Homorogd. Nem érdekeltek a földrajzi nevek, mint Abaúj, Cserehát, az út két oldalán nagyon kedves dombok pihentették a szemünket.
Utunk végén feltűnt Felsővadász, jobb oldalon kis emelkedésen a kastély épülete. Rövid úton a kapu zöldre festett oszlopaihoz lehet jutni. Mi felkanyarodtunk autónkkal a kastély közelébe. Arányaiban, díszítésében tökéletesnek találtam, nincs semmi túlhangsúlyozva. Az épület mögött a dombon zöldség terem és kis erdő fut fel a magasba.
Iskola működik a kastélyban. Kissé nedves ugyan az épület, de érződik, hogy lakói szeretik, és lehetőségükhöz képest gondozzák is. Az emeleten, a folyosón tablók mutatják a Rákóczi család életének minden jelentős mozzanatát.
A nagy teremben egy pianinó van és két szekrény az utolsónak itt lakott Vay család tulajdonából. A jobb hátsó sarokban egy II. Rákóczi Ferencet ábrázoló festmény széles, aranyozott barokk keretben. A terem ajtajától jobbra, tablóra összegyűjtött bélyegek, melyek a Rákóczi család tagjait ábrázolják. Megtudtuk, hogy a fejedelem egyik vadászata alkalmával itt lőtt egy őzet, amelyiknek a bőréből egy miseruhát készíttetett és ezt megláthatjuk a szomszédos épületben, a római katolikus plébánián.
Buzdítottak bennünket, hogy autózzunk tovább az úton, menjünk el Szanticskára, ahol mint ismeretes csak egy ember lakik. Bár most ő is éppen itt van Felsővadászon.
Elbúcsúztunk kedves kísérőnktől és átmentünk a plébániára. A templom udvarán sátrak tarkállottak. A templom körül gyerekek, fiatalok árkot ástak. Mint a plébános úr elmondta, Hollandiából jöttek, hogy segítsenek a templom nedvességének a kiszárításában. Így pár évig szabadon száradhatnak a nedves téglák, utána lehet újra vakolni az épületet.
Az őzbőrből készült színes miseruha hátán belül írás tanúsítja, hogy az őzet II. Rákóczi Ferenc lőtte egy itteni vadászat alkalmával.
Ittunk egy kellemesen hideg üdítőt a tisztának, gusztusosnak nem mondható italboltban, ahol néhány fiatal férfi csendben iszogatott. Talán munkanélküliek? A mi alföldi falunkban az ilyen dolgos korban lévő férfiak nyáron mind arattak, csépeltek, vagy más mezőgazdasági munkát végeztek gyerekkoromban. Nem tudom, ma is így van-e? De hát ez nem Alföld. Cserehát. Kedves, szép vidék, amelyet már többen akartak feléleszteni Csipkerózsikaálmából.
0 Megjegyzések