Pappné Győri Anna: Hajdú-Bihar

Hol gyermek korom éltem azaz én vidékem.
A nap is szebben süt ott nékem
Jobb helyet tőle el nem képzelhetek.
Dohogtam is mindig ha el kellett hagynom.
Utam bár merre vitt én vissza találtam.

Boldog igazán csak is itt voltam.
Itt éltem le boldog gyermek korom.
Hol szüleim s nagyszüleim éltek.
A régi ösvények ma is hívogatnak.
Rózsa bokrok ma is nekem nyílnak.

Nekem a homokdomb volt a hegy,
A kicsi ér a folyó s rét a Margitsziget.
Itt tudom hol vannak szedrek és kökények,
Ismerek minden falut és környéket.

Itt vagyok csak igazán otthon Álmosdon.
Szépek a hegyek de a dombot jobban szeretem
A hűsítő folyónál az ér többet ér nekem,
E kicsike rétért a szigetről lemondtam.
Budapestről a kis falumba vágytam.

Ide születtem én erre a vidékre,
Itt nekem dalolnak a madarak.
S melegebben süt rám a nap.
Nagyobb hűst adnak a fák.
Szomjam csak az itteni víz oltja.