Hajdu Henrietta: Magány

Halk sóhajok suttognak a szívemben,
Nincsenek mellettem, akiket szerettem.
Eltörpülnek a semmi napok,
Érzem, hogy egyedül vagyok.

Lelkem mélyén kihűlt a parázs,
Karácsonnyal sem volt varázs.
Most meg itt van szilveszter napja,
Az eltelt szörnyű évet búcsúztatja.

Meg nem válaszolt gyötrő kérdések,
Ki tudja, hogy ki miért is szenvedett.
Van, ki éhezik, és van ki beteg,
A segítséget nem találják meg.

Hiányukat nem pótolja semmi,
Agyam képüket el nem felejti.
Szívem felidézi a hangjukat,
Látom mennybéli mosolyukat.

Holnap az új Év veszi kezdetét,
Talán majd feléleszti a Reményt!
Hinni fogunk és bízni a szebb jövőben,
Ki eddig nem hitt, most fog Istenben!

Álmodozunk és imádkozunk naphosszat,
Hogy hozza el a jót és vigye el a rosszat!
Szeretteink hiányát nem pótolja semmi,
Az Életben ezzel együtt kellene élni?

Halk sóhajok suttognak a szívemben,
Nincsenek mellettem, akiket szerettem.
A napok lassan, de hosszabbnak tűnnek,
Talán megtalálom értelmét az Életemnek…