Itt állok sírod felett
Virágcsokorral kezemben,
hallgat a csend,és én emlékezem.
Méhedben nem fogant gyermek,
én lettem a gyermeked,
a keresztvíz alá tartottál
és mint anya rólam gondoskodtál.
Fiatalon meghalt az édes,
te átvetted helyét és őt pótoltad
míg szíved utolsót dobbant.
Látom magam előtt arcod,
Isten hozottra nyíló szád,
mert mindig így fogadtál.
Szemeiddel simogattál,
halk szavaddal vigasztaltál.
Megköszönöm, hogy voltál nekem.
Most itt állok sírod felett,
s már emlékezem, emlékezem.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések