Mondd milyen, amikor csak állsz,
s meredsz előre a pusztaság felé.
Mondd milyen, mikor majdnem
összerogysz, mert úgy fáj vérző szíved.
Mondd milyen, mikor tested ezernyi
varjú tépi szét, de még sem halsz meg.
Mondd milyen, mikor arra vársz,
hogy elmúljon a sötétség, de világtalan
szemeid többé nem láthatnak fényt.
Mondd milyen, mikor lelked ezernyi darabra
robban szét és lehullik utolsó könnycsepped.
Mondd milyen, amikor már nem érzel többé.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések