Séra Zoltán: Levél az embereknek

A mai társadalom szülte átlagos, vagy unalmas életvitel néhány (talán nem is olyan kevés) ember számára céltalan bolyongás hangulatát kelti. Személy szerint én is kiábrándultam ebből a pénzközpontú, fogyasztói világból és nem érzek semmi késztetést arra, hogy kapkodjak azon legkevésbé fizetett munkákért, amiért 20 évesen egy olcsó albérletet sem tudok magamnak nyugodtan fenntartani és anyagias gondok nyomasszanak nap, mint nap. A szülők nyakán pedig nem élősködhetek tovább. Ilyen munka mellett semmi érdemlegeset nem alkothatok, nem marad idő a szeretetre és kevés kis szabadidőmet természetesen pihenéssel töltöm. Emellett az életem, az, hogy ételt tudjak magamhoz venni, teljes mértékben függ a munkaadó cégtől, a jelenlegi kormány tetteitől és a törvényektől. Szabadságról ilyen téren nem beszélhetünk, beszél helyettünk a pénz. A pénz viszont nem mi vagyunk, hanem egy olyan dolog, ami az emberiség nagyja elől elrejti az igazi értékeket.

A másik lehetőség, hogy egyáltalán nem találok munkát és otthon keresgélek, unatkozok, de aligha találok valami érdemlegeset megfelelő iskolai végzettség nélkül. Az is egy választható útirány lenne, hogy újra egyetemre játok, és el is tudnám végezni, viszont ezzel belevetném magam az előbb ellenzett fogyasztói áramlatba. …

Minden ember egyfolytában álmodozik, de van olyan, aki nem tulajdonít akkora jelentőséget bizonyos álmoknak. Az én álmom az, hogy egy új úton induljak el, ami nem feltétlenül menekülés a jelenlegi társadalomból, hanem felfedezés, a boldogság keresése a természetben, és ami a legfontosabb, hogy nem egyedül, hanem társaságban.

A természet megad nekünk minden feltételt egy békés élethez, sőt nemhogy munkahelyként szolgál, hanem elvárja, hogy munkálkodjunk benne, ha enni akarunk. Cserébe pedig nem pénzt kapunk, hanem szabad életet. A természettől való függés teljesen más, mint a fent leírtak. A természetet nem választhatjuk meg, mint egy pártot, hanem Ő az egyetlen olyan létező dolog, ami úgymond az emberek fölött áll. Egy olyan hatalmas rendszer, ami a maga nemében tökéletes és folyamatosan változó, aminek a változását el kell fogadnunk akár politikusok vagyunk, akár Tibet őslakosai.

Az egyén születésétől fogva teljesen szabad akaratú, de természetesen az útkeresésben bizonyos koráig befolyásolják a szülők, barátok, a környezet, de egy idő után saját nézete alakul ki a világról. Ez után mozgásában és tetteiben senki és semmi nem akadályozhatja erőszakosan és egy jó nevelkedés után nem is kell tartani attól, hogy az alapvető „íratlan” erkölcsi szabályokat megszegje, mert az őt nem tenné boldoggá, hogy másnak árt. Mindenki egyenrangú, így mindenkinek természetes alanyi joga a boldogság, a munka, az étel, az ital és egy fedél a feje fölé. Gondot csak a szeretet hiánya okozhat, de egy szerető társaságban, akik mindig vele vannak, ez nem fordulhat elő…

Ilyen elmélkedések, sok olvasás után azt mondtam magamnak, hogy nem fogadom el azokat a szabályokat, amiket más ember, vagy embercsoport „kényszerít” rám, mert sokkal nem értek egyet, vagy feleslegesnek találom. Ebből következik az, hogy kell egy olyan közösség, sőt, szükségem van rá, amiben boldogan élhetek, megvan a helyem, béke, együttműködés és szeretet él. Bizonyos dolgokban sajnos már nem lehet elszakadni a pénz világától, de amennyire lehet ezt meg szeretném oldani, minimálisra szorítani a költségeket, vagy azokat művészeti, kézműves, segítő tevékenységekkel helyettesíteni. Mondhatjuk, hogy ez az írás egy „kommuna” megalapításának akaratát kifejező levél mindazoknak, akik hasonlóan elhivatottak, bátrak egy ilyen lépés megtételéhez. A cél a boldogság, a szabadság, az alkotás, egy családias társaság, a környezet óvása, természet tisztelete, és hogy ebben a közösségben az erőszak csak „sport” és hagyomány formájában maradjon fent. Az értelmetlen aggodalmaskodást az adózás, a papírok, a pénz miatt pedig igenis váltsa fel egy baráti mosoly minden percben, váltsa fel értelmes munka, váltsa fel a zene, a tábortűz, millió ölelés és csók!