Szívem szilánkjai lelkembe szúródtak.
Zaklatott vízcseppek arcomon koppannak.
Elrepültek rabságom madarai.
Rozsdásodik arcomon egy gondolat.
Elmúlt. Engem már minden elhagyott.
Tőled nem várok holnapot.
Látod. Régi testem a porba hull.
Eltűnik, születik roncsaimból új roncshalom.
Karomban tartom halott arcomat.
Nem
Gyanútlan csillagok nyaldossák az eget.
Üvölt rájuk a hold, hogy hagyjanak engemet.
Lomhán közelít arcomhoz a nap.
Özönlenek rám a véres sugarak
Lankadt lépteivel hátamba vág a forróság.
Leengedem szemem redőit.
Elmúlt engem minden elhagyott.
Karomban tartom halott arcodat.
Csak
Elszáradt falevél rajtad minden pillantásom.
Lóg az idő egy faágon.
Fásult hangon beszél az ég.
Elereszti rám történetét.
Lehull rám cseppekben egy gondolat.
Elmúlt vége van. Semmi sem maradt.
Jövő simul arcomhoz , de egy régi szellő elküldi a holnapot.
Tolvaj múlt jön, kiszipolyozza éltem.
Lopott végzet mi túl hamar jön.
Elmennék, de ez élet még felém, köszön.
Korán öltél meg. Meghalni nem tudok.
0 Megjegyzések