Apró csókokat lehelek százéves fák bársonyán
Üde fiatalságom ölelésében
Feledtetem a kor múló pillanatát.
Gyermeki szemmel tekintek,
Ezer nappal sütött képtár,
Lassan simogatom erezett szemed pillanatát.
Naivan elbújok óvó árnyékod határán,
Néha kikémlelek, mint fa odvából a kismadár.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések