Thököly Vajk: Ahonnan a szívem ered

(Szilágyság, bölcsőm vagy nékem)

Ahonnan a szívem ered,

Azok a Szilágysági hegyek,

Vagyis inkább dombok azok,

De számomra a legnagyobb.

Ahonnan a szél fújja szét,

Akármely gyom illatát,

S ha onnan fújja, ahol felnőttem,

Úgy érzem, mint a rózsafát.

Felhőbe bujt a nap ma is,

Várva a hívó szóra, a legyintésre,

De nem kell aranyba fesse a tájat,

Ez a föld nekem akkor is édes.

Vize körbe futja fáit éltetve,

Minden fűszála táncol a szélben,

S madarak éneklik mindenhonnan,

Szilágyság, bölcsőm vagy nékem!