Hajnali kárhozatként élem meg a nélküled
Elmúló szerelmes perceket.
Reszketek!
Nincs többé iramló mulandóság,csakis
Örökkévalóság csókjaid özönében,
Szemirámisz kertjének zöldellő éjcsendjében...
Elnyel szempárod zafír kéksége,
Aranyszínű hajfürtjeid glóriájának csalogató fénye.
A kert ölelkező árnyunk alatt kivirágzik,
S az égbe emelkedő csillagtölcséres virágok zengik
a Nagy Végtelennek- ,,Boldogság!"
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések