Unikornisok hátán,
s vad griffek szárnyán
vágtatok tünemény kedvesem karjaiba.
A vad Uránosz átkos bíbor fellegei
a földhöz csapják parányi díszpáncélos testem,
aranygriffem tetemén haldoklom...
Hallom a lebegő,s kartyú lépteket.
Csend és tündéri morajlás...
Talán eljött értem a Végzet!
A látvány megigézett
Karjaiban voltam,dédelgetett...
Ambróziát csepegtetett mély sebeimre...
Életet ittam!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések