Pénz! Ez mi hajtja a világ fogaskerekeit.
Ezért mentünk végig az egri hűvös őszben és
A füstös lebujok vonzásában tengődtünk.
Hamvas szilváért könyörögtünk, és nevettünk a pultnál.
Nappal van csak, de már józantalanság kábít,
Üzletben költjük maradék pénzünk,
És bevásárlókocsit lopunk.
Káromkodunk élünk, iszunk, mit sem törődve
A Tisztesség véres bűzös foszlányaival!
Csak szaladunk és fázunk a hold alatt haza,
Tova, fáradtan loholunk a züllés romjai között.
Érthetetlen locsogások süketítik az elménk
Folyékony ábrándokkal teli Káoszát.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések