Könnyeden suhanok át a napok felett szárnya szegetten,
söröskupak démonnal zsebem eldugott szegletében.
A Béke oldalán hajózom, a kristály cölöpök törhetetlen csendjébe,
és olvadok az eső áztatta tábortüzek sikolyában.
Időtlen idők óta ezt az álmot kergetem…
Néha megszorongatom, magamhoz ölelem,
de nyálas pikkelyei kicsusszannak és arcon köpnek…
Hogy mit akarok?
Megélni a fáradt hajnalokat,
ízlelni a kávé ízű reggeleket,
Ráhasalni az árnyéktalan valóságra,
Kitárulkozni fényes szikrák között,
a naplementét csókkal köszönteni…
És megírni mind ezt!
Majd teliholdas éjjelen meghalni sápadtan,
könnyesen, és fenséges képekkel,
szétmarcangolt agyamban, miket magammal viszek…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések