Nekem az élet ádáz rohanás
Ősi, soha el nem mormolt fohász
Sok első és egy utolsó dobás:
Az élet csupán kaland, semmi más.
Nekem a szerencse, idegen bozót
Tarot bolondja, csetlő-botló bohóc
Nem simogató bársony, csak durva kóc:
Született szilaj, még be nem tört vadóc.
Nekem az értelem, egy pohár tej
Csak kérdés, melyre senki sem felel
Közömbös fintor, egy zokogó fej:
Üresen kongó, gúnyos torz zörej.
Nekem a szerelem, titkos gondolat
Gúnyos kacaj, és féltve őrzött szavak
Egy lekésett, soha el nem ért vonat:
Őrült csók után a kínos pillanat.
Epilógus:
Az én csókom a holt anyag csókja,
A csermelyé, mely csendesen csobog.
Szép szavam egy koldus végső bókja,
Kezemben fáklya, de már imbolyog.
Az én hazám apró örömök boltja,
Egy széttépett szív, alig-alig dobog.
Szomjamat idegen víz úgysem oltja,
Mert én rendületlenül híved vagyok.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések