Fehér Kornél: Az én nagyapám

„Oh nagy volt hajdan a magyar”
Petőfi Sándor: A hazáról

A kert végébe kézen fogva mentünk
és meghitt csendben, mint két jó barát.
Kissé túlérett cigánymeggyet szedtünk
és hallgattuk a rigók víg dalát.

Csak pár méterre kezdődött az erdő,
s komorsága bizony csendre intett.
Mint ingoványba tévedtet a fertő,
megrázott kissé, sőt rám ijesztett.

A fakardba kapaszkodtam keményen,
mit nekem faragott a nagyapám.
És készültem a harcra nagy serényen,
hisz bátor voltam, az ő oldalán.

Együtt sétáltunk el az iskolába,
görbe úton vályogházak között.
Beleképzeltem őt a romos várba,
amint éppen írtja a törököt.

Diósgyőr büszkesége útba esett;
Vár utca végén állt az iskola.
A jó öreg esténként onnan lesett,
hogy vajon mikor indulok haza.

Nagy Lajosról mesélt, hős lovagokról,
mikor három tenger mosta szép honunk.
Meg, hogy a várat átölelő tóról,
királynők láthatták volna otthonunk.

Vége szakadt e daliás időknek,
és három tengerünkből egy se lett.
"Hidd el fiacskám, minékünk már lőttek” –
szólt az öreg, és bizony könnyezett.