Farkas Erzsébet: Árpád álma (novellarészlet)

- Ne hagyjátok! - üvöltött fel Árpád. Verejtékben úszva riadt fel mély álmából. Asszonya ijedten ébredt ura kiáltására. – Mi történt? – kérdezte aggódva. Árpád legyintett. – Semmi. Aludj! – mormogta és ő is visszafeküdt. Alvás helyett azonban furcsa álmán járt az esze. – Nem jó jel. – villant át rajta, de azonnal el is hessegette ezt a gondolatot. Csata előtt el kell űzni minden rossz gondolatot a fejekből, ezt nagyon jól tudta. Álma rettentő sötét világot mutatott.
Idegen urakat a magyarok fölött, akik csellel, hazugsággal ragadták magukhoz a vezetést. Ármány hatalmukat a nemzetre lassan, módszeresen kitervelve terjesztették ki. Tökéletesen bírták a magyar nyelvet, ékesszólóan szóltak a néphez, azonban szívük sosem volt magyar. Álnok módon sok évig meglapultak és gonosz kéjjel, a magyarok ellenségeivel szövetkeztek a nemzet ellen. Mérhetetlen gyűlöletet éreztek irántunk. Álmában Árpád látta, ahogy a magyar vezéreket egymás után tőrbe csalják vagy a lelküket rontják meg örökre. A nép néhány vacak koncért, balgán sokáig hitt a hazugságuknak, a szépen szóló ígéretüknek. Irigység, mohóság és árulás lett a magyar társa. Magyar magyarnak esett, jobban bízva idegen vezérekben, mint saját fajtájában. Elfelejtve büszke tartását, a magyar elkótyavetyélte legnagyobb kincsét, a szabadságát.
Lehet, hogy csupán nemzete fölötti aggodalma okozta ezt a rémséges álmot? Biztos volt benne, hogy valami fontosat jelent. - Beszélni kéne a Táltossal…- de aztán elhessegette ezt az ötletet. Jobb, ha megtartja e rossz jelet magának. Most egy csöppnyi kétkedést, egy aprócska kis bizonytalanságot sem szabad mutatni az embereknek. Bőven elég, ami holnaptól vár rájuk.
Időben értesült a császári rendeletről: „ … decretum.. Ugros eliminandos esse…” azaz „elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”…
Nem volt más választásuk, egész nemzetük életben maradásáról volt szó.
Árpád tisztában volt azzal, hogy az ellenség biztos a győzelmében. De azt is tudta, hogy most a magyarnak kell nyernie minden áron. Pusztán egy jól felépített haditerv, amelyet szervezetten végre kell hajtani még nem elég a győzelemhez. Mérhetetlen hit, önbizalom és bátorság is kell ahhoz, hogy a csatát a magyarok sikerre vigyék. Ezért nincs helye most semmiféle rémálmok fejtegetésének.
Az ellenség iszonyatos, majdnem háromszoros túlerőben volt. Árpádon átfutott a gondolat, hogy micsoda gyűlölet és rettegés kell ahhoz, hogy ekkora haderő álljon össze az elpusztításukra. A felderítőknek hála, Árpád ismerte az ellenséges hadoszlopok helyzetét. Az első és legfontosabb feladatuk megakadályozni az ellenség hatalmas seregének egyesülését.
Bízott embereiben, bízott fiaiban. Három idősebb fiát, Tarhost, Üllőt és Jutast egy-egy tümen* vezetésével bízta meg. Egy tüment meghagyott közvetlen irányítása alatt, de a teljes sereget, a negyvenezer harcos irányítását is maga felügyelte.