Kedved hó-szántó, mókás cibóka,
jégtű-ösztökés tél szakad,
csillagport szitál felhők fakója:
szavamra így simul szavad.
Lépted ma csapongó, tarka dallam,
ág zizzen kéken, s táncra kel
parttalan szigetként, lankadatlan:
az erdő rólad énekel.
Szélcsuklyák buknak gót ívű égre,
kedvébe pólyáz tág havas:
pillék rajában blúzod fehérje
huncut kis halmokat havaz.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
1 Megjegyzések