szűköl elványadt hited, falak pengéin
végig a szél nyüszít, viháncol,
s szürkén szitál a málló kvarc pora
mit magad s valamikorod között
szürkülő kékség s a nyárfasudarak
súlyos örvénye forgat, s észrevétlen
- te még talmi győzelmek táncát járnád -
útjaid fölé ködkátyús ősz reked,
magába bolydul lassacskán a rend,
s egyszer csak hőkölő, rémült parány vagy
ujjnyi párkány szédítő magasán - otthonod?
- örök a túlpart, már el nem érheted.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
1 Megjegyzések
Nagyon tetszik, nagyon szépen használod a magyar nyelvet!!!!