Burdea Elisabeta: Az idő mulása

Ahogy mulnak felettem az évek
Ugy törnek rám a régmult emlékek
A nyári napsutés is egyszer véget ér
Beköszönt az ősz és mindjárt itt a tél
Hullanak a levelek a fákrol
És én még mindig álmodom a nyárrol
Álmaimban vissza-vissza térnek
Varázsaik a szép nyári estéknek
Vége van a forró meleg nyárnak
Rám már csak a hideg őszi napok várnak
Holvagytok ti szép tavaszi napok
Holvannak a nyári alkonyatok
Ahogy hullanak a fákrol a levelek
Ugy mulnak el felettem az évek
Néha-néha visz-visza nézek
De már elenálni nem tudok a télnek
Szép volt a tavasz még szebb a nyár
De véget ért, nem jön visza már
Másnak nyilnak a virágok a réten
Másnak ragyog a csillag fent az égen
Én már beérem az ősszel és téllel
Meg a sárga hulló falevélel
Boldog vagyok hogy ez még az enyém lehet
És nem hiába multak el felettem az évek.