Vállamra hajtott fejed simogatom lassan,
Szeretlek én örömben és bajban,
S csak csendben őrzöm összes álmod,
Nem bírom már ki hosszan, gyönyörűm, hiányod.
Kel és fekszik a Nap sokszor egymás után,
Én folyton utánad vágyódom némán és bután,
Visszafelé számolok minden egyes percet,
Szívem így talán némi nyugalmat lelhet.
Egymás karjaiban miénk minden pillanat,
Ha mi megyünk is az összes emlék itt marad,
Hogy visszatérjünk hozzájuk újra és újra,
Hogy örökké együtt keljünk útra.
Fényesre festek ezentúl minden képet,
Szívembe égetem a velünk történt szépet,
Hisz mulandó embernek is örök egy ily érzés,
A szerelem egy életre szóló képzés.
Aludj hát karjaimban édes, drága kincsem,
Mi bánthatna álmodban oly dolog itt nincsen,
Aludj és álmodj millió szépet velem,
Álmodban azért néha fogd meg fáradt kezem.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések