Mélyről ordít lelkem, fáj a szívem
Halódik az álmokba vetett hitem.
Könnyes szemekkel az égre nézek
Tőle megváltó segítséget kérek.
Kezem nyújtom, térdre ereszkedve
Hűséget esküszöm drága nevedre.
Fájdalom pusztít mindent, mi csodás
Őszintén szól hozzád ez a fohász.
"Kusza sorsok szemünk tükrében
Rab vagyok az élet küzdelmében.
Bilincsbe vert foszlányok, képzetek
Örökre végeznék már véletek.
Kegyetlen végzetek, szálljatok tova
Mert eljő a vak sötétség kora.
Cseppnyi hitek sorakozzatok előttem
Maró fájdalmak pusztuljatok mögöttem!
Csak egy kis reményt, oh kérlek, adj
Pokolnak égető bugyraira ne hagyj!
Szeretem Őt, amíg csak élek
Ne vedd el tőlem, nagyon kérlek!"
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések