Belép az intézménybe és csodálkozva körbenéz. Minden csillog-villog, a csempéken pikk-pakk elcsúszhat az ember, ha nem figyel. Akkurátusan megszemléli a képeket a falon, bizonytalanul tötyög ide-oda, mígnem az egyik unatkozó kisasszony rászól:
– Miben segíthetek?
– Buletint szeretnék csináltatni.
– Micsodát kérem?
– Buletint.
Értetlenkedve, fintorogva mered rá a kisasszony. Janika bácsi nagyot sóhajt, majd előkaparja és megmutatja a kis kártyát:
– Ezt ni, mer lejárt.
– Értem, tehát személyi igazolványt parancsol.
– Azt, azt.
Ejnye, de nehezen tud szót érteni a saját fajtájával, mióta bevezették, hogy magyarul is lehet ügyeket intézni a városházán. Csupa-csupa nyakatekert kifejezés.
– Még nem járt le az érvényességi idő – közli egykedvűen a hölgyike. –Tudja, hogy az igénylés, nem illetékmentes, hanem illetékköteles?
– Az kérem, micsoda az, hogy illetékköteles?
– Azt jelenti, fizetni kell érte.
– Hű, a keserves Úristenit! Aztán mennyit?
– Az attól függ. Van lakcímet igazoló hatósági igazolványa?
– Nincsen olyanom. Hát, de az nem ugyanaz? Mer a buletin, azaz személyi igazolvány is azt mutatja, hogy hol lakik az ember... Nem igaz?
A hölgy fáradtan legyint, és szélsebesen pötyögtetni kezd a számítógépen. Majd megkérdezi:
– A levelezési címe más, mint a lakcíme?
– Nem, kezitcsókolom, még nem.
– Mivel indokolja az okmány cseréjére benyújtott lakossági kérelmét?
– Hát, eladtuk a lakást és elköltöztünk. De a feleségem, a Mancika, nem tud eljönni, mert nem bírja a lába. Nem lehetne, hogy az övét is megcsináltassam?
– Hpo HpoHozzon közjegyző által hitelesített igazolást a hölgy állapotáról, felhatalmazási bizonylatot, jegyzőkönyvi kivonatot, de ebben már nem én vagyok az illetékes, hanem menjen fel az első emeletre, és ott keresse az ügyintézőt. Nekem erre már nincs rálátásom.
– Rá... micsodája? És mi az a hatalmazás?
Hirtelen egy csapat munkás kujtorog be az irodába és nagyot rikkantanak:
– Mi a feladat?
– Ki kell cserélni a törött járólapokat. A nyílászárókkal is probléma van – ugrál az irodafőnök.
A munkások főnöke megvakarja a fejét:
– Tessék má elmondani magyarul, mert egy kukkot sem értettem!
– Eltört egy pár padlócsempe, meg le kell szedni az ajtókat és az ablakokat! – okosítja ki Janika bácsi.
– Kösz, öregem.
Közben a hölgy elkámpicsorodva kínlódik tovább, és megkérdezi:
– Mi az új lakcím?
– Körösszegapáti, Magyarország.
– De bácsi kérem! Akkor már nem itt kell személyi igazolványt csináltatnia!
– Hanem hol?
– Hát Magyarországon!
Janika bácsi elsápad, reszket, a munkások részvéttel nézik, ahogy összekapirgálja iratait és kiódalog. Az egyik még utána szól:
– Ha gondolja, segítek, mi egy éve költöztünk ki Keresztesre.
– Köszönöm, majd elrendezem. Hanem mondja csak, ott is ilyen nehezen lehet szót érteni?
– Nem, dehogy. Ott már magyarul beszélnek.
– Végre valami jó hír! Na, az Isten megáldja.
Azzal fogja magát és vidáman kitrappol. Megy a másik világba, ahol nincsenek nyílászárók, rálátások, hatósági igazoló valamik, és illetékek. Ahol még beszélik a tiszta anyanyelvet.
0 Megjegyzések