Nap nap után telt örömben, békében
Vágyakkal tele két ember lelkében.
Szerelmed volt az éltető erő bennem
Puszta jelenléted a lüktetés nekem.
Hirtelen változás ad okot a félelemre
Vak sötétség telepedett rá szívemre.
Olykor csillapodva látszik a dobogás
Életembe szívódott a zord zokogás.
Nincs magyarázat, ezt vallod nekem
Látom fájdalmad, bár fogod kezem.
Kétség és félelem ordít idebent
Pokol tüzét érzem bőrömön odalent.
Vágyaim elszálltak, távol oly minden
Segíts kérlek, add vissza hitem!
Mit tegyek, oh mondd meg, kérlek
A jövőm nélküled ... nagyon félek!
Fájdalom mardos, szinte belehalok
Megöl a gondolat, hogy itt maradok.
Könnyek folynak szüntelen lelkedért
Bármit megtennék örök szerelmedért!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések