Átérzem már, mit akkor éreztél
S kérdezem, mit akkor kérdeztél.
Gondolatok visznek messze innen
Tovaszáll a jelenbe vetett hitem.
Uralja lelkem valami, mely idegen
Beköltözött hozzám, de oly hirtelen.
Kutatom a választ, ám nem lelem
Bizonytalansággá torzul a lelkem.
Ami ellen harcolunk, én is megélem
Bűntudat s büntetés is, nem kétlem.
Átadtad az érzést, s ez nagyon fáj
Hallom, hogy bensőm Neked kiált.
Szabadíts meg a méregtől, kérlek
Mutass utat, mert szívemből vérzek.
Érzéseid bennem élnek tán azóta
Mintha kitörni készülne, napok óta.
Mi lesz így, ha már hiába harcolunk
Ha a bajban magunkra maradunk.
Néha oly erős vagyok, néha félek
Mert oly idegen, hogy Nélküled éljek.
Átérzem már, mit akkor éreztél
S kérdezem, mit akkor kérdeztél.
Gondolatok vittek messze innen
Tovaszáll az álmokba vetett hitem.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések