Éreztem kezedet ahogy simogattál,
azt felejteni nem lehet álomba ringattál.
Bár most is érezném ha az idő megállt volna,
Te voltál szeretőm álló homok óra.
Miért jársz kelsz idő, megállhattál volna,
de sietned kellett el vitted az álmom,
annyira fáj szívem, magányomba zárom.
Most már vége ébredj, ébredés követe
az álmaim Ő volt, ki azt szanaszét kergette.
Búcsú szép reménye, mind ennek lett vége.
Keresztet vettem ezért a kézbe, s így imádkozom érte,
jöjjön vissza hozzám mert megígérte.
A könnyeim víz patak úgy csordogál végig,
feledésbe merült rózsa szálat elviszed a sírig.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések