Szeretném világgá kiáltani, hogy szeretem,
hogy csak ő az, ki kell nekem.
Szeretem látni, mikor nevet,
mikor tekintetével rám mered.
Szeretem látni édes két szemét,
látni két erős kezét.
Szeretem mosolyát, mi lassan felvillan,
az árnyékát, mi mögöttem elsuhan.
Szeretem arcát, mi tükrözi lelkét,
mely felülmúl minden emberi eszmét.
Szeretem lépését, emlékei percét,
arcának apró mélyedését.
Szeretem lényét, mi csak ő lehet,
szeretem a magamban érte dúló érzelmeket.
Szeretem őt, a lelkét, mely törékeny,
az eszét, mi oly felelőtlen,
A szemét, mi néha rám néz szomorúan,
a hangját, ha megszólal karcolóan,
A külsejét, mi mindent feledtet,
egyszóval: Szeretem, ami rá emlékeztet!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések