Elrohadtam a munka
hevében, és
csak arra
emlékszem, hogy
rád gondoltam
Kedvesem…
Szükségem volt erre, hisz
nélküled egy
üres kocsonya
lennék, a hőség
közepén összeesve,
hígan…
Te voltál az, aki
összetartott, mint
aszpik a formát, s
szebbé tetted az
ocsmányt…
Szeretsz e?! Mondd hát…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések