Hálni jár belém a lélek…
Kiadtam neki egy szobát
valamelyik emeleten, valahol
a testemben elrejtve…
Néha nővel állít be, s
hosszú ideig győzködi, hogy
vetkőzzön le, mert
meztelenül akarja megölelni…
-Most ért haza-…
Egyedül s fáradtan
henyél belém szomorkásan, mert
annyira még nem ismeri magát…
Nincsen lelkiismerete, ami furdalná…
-Igen-…
Ez az én albérlő lelkem, az
otthont adó testemben, mint
valami bérházban Budapesten…, úgy
jár belém hálni a lelkem…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések