Miért vagy e más világ, te!
miért ítélsz büntetsz,
tudatlanságra engem.
Hitemben rengettel meg éppen,
villámokat szórsz, dühös vagy? rám
Hát ezt nem, nem nem értem.
Bárányfelhő volt még reggel,
mikor felébredtem.
És most esőt hagysz, a fellegekbe,
hogy hulljanak záporként,
Mint bánattól csillogó, könnyeim
a szemeimben.
0 Megjegyzések