Kertem alján patak vize csordogál,
Az én babám a kis hídnál álldogál.
Fűzfa ága patakpartra lehajlik,
Az én szívem dobogása visszhangzik.
Kertem alján patak vize csordogál,
Az én babám a kis hídnál álldogál.
A kalapján zöld rozmaring hintázik,
Vásárban vett új csizmája szikrázik.
Tekintete, mint sólyomé, oly erős,
Ha belenézek, attól leszek viselős.
Esze, mint a kard pengéje, oly éles,
A faluban nincs más legény ily ékes.
Alig várom, jöjjön már az éjszaka,
Kuvik helyett szól szerelem madara.
Mocsár felett csillagok ragyognak,
Szívemről bánat kövei lehullnak.
2012. augusztus 28.
Az én babám a kis hídnál álldogál.
Fűzfa ága patakpartra lehajlik,
Az én szívem dobogása visszhangzik.
Kertem alján patak vize csordogál,
Az én babám a kis hídnál álldogál.
A kalapján zöld rozmaring hintázik,
Vásárban vett új csizmája szikrázik.
Tekintete, mint sólyomé, oly erős,
Ha belenézek, attól leszek viselős.
Esze, mint a kard pengéje, oly éles,
A faluban nincs más legény ily ékes.
Alig várom, jöjjön már az éjszaka,
Kuvik helyett szól szerelem madara.
Mocsár felett csillagok ragyognak,
Szívemről bánat kövei lehullnak.
2012. augusztus 28.
