Abdai Gyöngyvér: Majd meglátod

Volt tavasz, félve rohanó
Volt aszály, őszbe futó
Volt perc, hideg télbe jutó
Volt idő, soha meg nem váró.
Van élet, nékem adakozó
Van gyümölcs, fán gyarapodó
Van még madár, mindig károgó
Van kályha, ha akarom meleget adó.
Lesz fény, új sugárral maró
Lesz vágy, izzó csillagfényt kapó
Lesz szél, csendes, de kavargó
Lesz ünnep s új remény-való.
Majd meglátod mind, ki rohanó
Majd számolod, évem nem futó
Majd kívánod, esd mi nekem jutó
Majd reméled, lesz tavaszváró.