Ábri Andrea: Egyetlen

Egy hatalmas barlang
Végtelen üregében
Halovány fény dereng
A sötétség mélyében.

Egy pötty szín
A korom feketében,
Melyet nem láthat
Meg emberi szem.

Egy csepp víz a föld
Szikkadt porában,
Amely nem érzik a
Vihar első villámában.

Egy dolgos hangya
A kérges fák tövében,
Ami elveszik a futó
Boly tömegében.

Egy jelzőtábla az utcák
Kereszteződésében,
Mely nem látszik szárnyas
Gépről a levegőben.

Egy mákszemnyi kenyér
Az asztalterítőben,
Melyet kirázunk evés után
A lágy szellővel.

Ez vagy nekem, a minden:
Az az EGY.