Dudás Mihály Károly: Kérdő jelek

Kérdőn nézlek s te is engem,
Nem tudod s én sem,
Mit kéne most tenned s tennem,
Szemünk hosszasan várja,
Pupilláink nagyra tárva,
Mikor nyílik ki végre, kérdéseink zárja.

Kérdőn nyúlok kezed után,
Kacskaringón, kesze-kuszán,
De miért érzem magam furán?
Kezünk lágya egybesimul,
Minden rossz most visszavonul,
Tekintetünk el elpirul.

Kérdőn szólnak ajkaink,
Választ várnak hangjaink,
Eddig titkolt szavaink,
De hiába is kérdezünk,
Egymásnak miért létezünk?
Van még, mit nem érthetünk!

Mindenütt kérdőjelek,
Körülvesznek kérdő jelek,
S az idő közben lassan pereg,
Az évek, a hónapok a hetek..
S én mindent megteszek!
Hogy el ne veszítselek!

Jászaldány