Ackermann Balázs: Krisztina

Kihűlt szerelmed árva, talpig gőzben állva,
Rettentő, hős ereje láncra verve bánja.
Ilyen gépésze szegte forró magánya,
Szótlan, sistergő fátyolos ámulat.
Zord teste szénporos bámulat,
Te fűtöd mozdonyi bábodat!
Izzadt, gőzölő vágy áradat,
Nélküled vesző áldozat.
Adj utat, adj álmokat!

Kérlek, szállj vissza gépedre, mi nélküled végezne!