Tarisznyás és Harisnyás két különböző személyiség, legalábbis egymás szemszögéből. Régóta ellenségeskednek egymással, bárhol találkoznak, mindig összetűznek valamiért. Följebbvalónak képzelik magukat a másiknál, így minden törekvésük azon alapszik, hogy megalázzák egymást. Ez a beképzeltség arra készteti őket, hogy állandóan harcra készek legyenek, pedig mindkettőjük egy kaptafára készült. Sajnálják egymástól még a lélegzetvételt is. Rendjén való, hogy e tulajdonságaik nyomán a falu gúnynévvel illesse őket, hiszen annyira önzőek, hogy saját maguktól is sajnálnak egy kevéske kényelmet.
Demeter, aki egy kis üzletet működtet a falu lakosai számára, minden kuncsaftot be akar csapni (de a vásárlók rájöttek, sőt, már meg is szokták próbálkozásait), ezért nyerte el a Tarisznyás gúnynevet, mivel mindent a saját tarisznyájába akar gyűjteni.
Gábor annyira fukar, hogy önmagának még nadrágot sem vesz, hogy megspórolja az árát, ezért kénytelen télen-nyáron harisnyában járkálni.
– Na, még csak ez hiányzott – mormogta maga elé Harisnyás Gábor, miközben összegyűrte, és az út szélére dobta a kiüresedet papírtasakot.
Idegesen, sietős léptekkel indult el felfelé, bár úti célját ő maga sem ismerte.
– Agy’ Isten, komám, de jó, hogy találkoztunk... Megkénálsz egy szivarral? – állította le egyik ismerősét.
– Nekem es ott atták... nem ingyen! – mutatott az ellenkező oldalon lévő üzletre.
– Micsoda neveletlenség... csak lennél az én fijam, megtanítanálak viselkedni – morfondírozott indulatosan Harisnyás, és türelmetlenül kezdett kotorászni a zsebében, ahonnan egy tízest vett elő. Alig tudta fékezni lábait, hogy ne vágtában érkezzen az üzlet ajtójához. Mikor a bejárat elé ért, idegesen megtorpant, és elmélkedni kezdett, hogy bemenjen vagy sem?
– Má megint rákényszerültem, hogy ettől a kevély Tarisznyás Demetertől vásárojjak... de ha nincsen szivarom... csak éppe’ kiszógáljon, amit sohase csinált...
Nagyon cigarettázhatnékja volt, különben be sem ment volna az üzletbe. Irigylésre méltó tartással lépett be. Haragos pillantást vetett a pult mögött álló Tarisznyásra, majd foghegyről rendelt, mint aki a szót is sajnálja embertársától.
– Egy csomag Kárpácit!
– Cigányokat nem szógálok ki – felelte ugyanolyan szófukarsággal Tarisznyás.
– Méghogy én, cigány? – képedt el Harisnyás.
– Ühüm! Az este hallottam a televízióban, hogy a Gábor cigány eredetű név.
– Azt nem montta bé, hogy a te rókonyaid kódulnak a városi áruház előtt... esetleg tiéd a cigánynév!
– Egy szó sem igaz... Különben es, az én párnámat nem lopott tyúk tollával bélelték ki, mint a tiédet...
Már hevesen vitatkoztak, amikor egy nagy karimájú fekete kalapos „csatornacsináló” cigány lépett be az üzletbe. Mindketten elcsendesedtek, s miután Tarisznyás kiszolgálta vevőjét – becsapva őt két lejjel –, megkérdezte tőle:
– Mongyad, hogy hínak téged?
– Demeter Gábor, instálom – felelte a cigány, miközben hosszú, fekete bajszán pöndörített egyet, mintha jelezné, hogy büszke a nevére.
Tarisznyás szótlanul egy csomag Carpaţi-t tett a pultra, és Harisnyás tízesét a kasszagép fiókjába tette.
Persze, nem adott vissza...
0 Megjegyzések