Veress Jónás: Képzelet

Búsan kopog az eső egy síron,
Csak állok, nézem, és bízom...

"Nem, ne én legyek benne,
Mert ha a föld elfedne..."

Gondolatom nem folytatom,
Távolban egy holló kacog...

Kis temető, völgyre nézve,
A haláltól megigézve...

"Végül is szép hely, messze látni.
Ide járok mindig hálni!"...

Ez a határozat, mégis olyan csetle,
A határozatlanság vizébe esve...

"Mégsem, hiszen olyan komor!"
S ahogy mondom, szárnyra kapok...

Szárnyra, kapok, messze szállok,
"Minél messzebb tőled, Átok!"...

Ahogy hasítom a teret,
Átszelem az eget...

Messzi száll a búm és bajom,
Meddig szállhatok még vajon?