Torday Bigi - Kétbalkezes élet – című versének elemzése

Torday Bigi - Kétbalkezes élet című versét elemzi Radnó György.

A vers:

Torday Bigi: 

Kétbalkezes élet

..ha jobbra akarok menni, balra nyílik ajtó…
fenn a pokol van,
s lenn a menny ablaka
bárány egyre kevesebb, de millió a hajtó…

Dezsavű – érzésem ma
egyre gyakrabban van…
mintha jártam volna régen
ebben a kanyarban!
az észt mindenki
ész nélkül osztotta
fel le fel le jobbra is meg balra…
no kis Bigi, hogyan tovább?
előre vagy hátra?
Kétbalkezes élet,
ajjaj, de goromba!
jobb kezét kerestem,
a balját nyújtotta…
vágtatnék még érte:
vált szuperszonikusra!
nem nézek én most már
se jobbra se balra,
csak megyek előre,
nézek fel az égre:
hátha…
.szeBB jövőért keményebb mát?!
..megfejtem én inkább
balkezesek titkát:
luxus-kupé helyett ló-vagonra várnak,
csoda-szénát esznek, zabot tarisznyálnak,
balkezesen, ballábasan
mégis égbe szállnak!

Ui.:

Nincs már nékem
álmom.
Szívem moha-lepte
várrom…
Elzúgott életem
minden vihara,
glóriává érett
fejemen a
tiara…

Objektív elemzés:

Szabadvers, azt is mondhatnánk Bigi-féle szabadvers. Nem annyira a rímek jellemzik, mint a ritmusa,

„fel le fel le” ahogy írja is egyik sorában, és a vers ezen ritmuson alapszik szinte végig.

Szubjektív elemzés:

Az ilyen verseket nevezem én a „bosszankodós” verseknek, valami a költőt erősen felháborító dologra íródott ez a vers. Az első négy sorában,
„ha jobbra akarok menni, balra nyílik ajtó…
fenn a pokol van,
s lenn a menny ablaka
bárány egyre kevesebb, de millió a hajtó…”
a kifordítottság arra utal, hogy egyre inkább a logika és az ész érvek ellen szólnak a történések.
Majd azt is megtudjuk, hogy a „Dezsavű” érzéssel fémjelezve ez nem első alkalom, tehát tele a hócipő ahogy mondani szoktuk.
Konkrét utalás nincs a versben ezért egyetemes jelentésű, de a hozzáértés hiánya kiderül mint bosszúság oka,
„Kétbalkezes élet,”
majd a vége felé az is kiderül, hogy a fejlődés helyett visszafelé tartunk,
„luxus-kupé helyett ló-vagonra várnak,”
Az optimizmusa is megjelenik azért a versben,
„csak megyek előre,
nézek fel az égre:
hátha”
Egy ostorcsapásként a végén utal a tehetség nélkül sikereket elérőkre is, a mű-sztárokra gondolok itt, másként mondva a CELEBEKRE,
„balkezesen, ballábasan
mégis égbe szállnak!”
Az utóiratban aztán utal a saját sikereire amely szerinte nem kapott olyan elismerést amit, szerinte megérdemelne, és már túl későnek is tartja ezt
„Szívem moha-lepte
várrom…
Elzúgott életem
minden vihara”
Majd az önbizalom azért megszólal az utolsó sorban,
„glóriává érett
fejemen a
tiara”
amelyben tudatja, a tudásáért erősen megdolgozott, és az apró elismerések is örömet okoznak neki.

Készítette:

Radnó György