Mikor elhagy az erő
És kifolyik testedből az élet,
Mint tüzes kondérból a gyilkos főzet, s
A macskakövet kaparja a lelked,
Akkor tudod csak ember
Mi is volt valójában az élet.
Születés, fellángolás, gyötrelem, végzet.
Semmi több, csak kín
És lidérc-léptek.
S mit ád most az Úr, hogy
Pénzed, zsebed húzza,
Tán a pusztulás bőrödet nem nyúzza?
Elhulltál, s téged is a dögkútba vetnek.
Férgek közül, férgek közé,
Az otthonos térbe.
Nevess hát, kacagj zsarnok!
S örülj is, ha nem lesz névtelen a sírod.
Kecskemét, 2012. június 1.
0 Megjegyzések