Tolvaj Klára: Elfojtás

Csavarodó inda erős fatörzsön,
ölelő szorítás életért könyörgő.
Eső élteti, buján neveli,
támaszát benövi.
Már nincs napfény se felhő,
csak támaszték már,
eszköz végül akadály.
Erejét elveszi, nedvét kiszívja,
fuldoklik, könyörög:
életét hagyja.
Sudár fatörzsön folyondár inda
egek felé tör, a földet elhagyja.
Engem is szorítasz, levegőm elveszed.
Nincs már más bennem, csak
korhadó testben szúette lélek.