Szalóki Sándor: Kísértetet láttam

Egy dalt fütyörészett a szél,
Aztán halkan dúdolgatta,
A lehullott avart kergette,
Néha a fákat rázogatta.

Gondtalanul csavargott, dalolt,
Rugdosta a felborult kukákat,
Tapogatta, emelgette
A kukából kihullott ruhákat.

Keresgélt, kutatott kíváncsian,
Benézegetett a kerítések mögé,
Büszkén tudatta mindenkivel,
A város most csakis az övé.

Körbecsavarogta a világot,
Nem tud megnyugodni már soha,
Gondol egyet és továbbáll,
Itt marad szélfútta nyoma.

Elcsendesedett már minden,
De egy hang a fülembe szólt,
Örülj, hogy szép az életed,
Ez egy bolond csavargó lelke volt.