Mikor az este megérkezett
S az álmos nap a földre nézett,
Majd sóhajok közepette
Más égtáj felé közelített,
A fáradság az én
Szememben is megtelepedett
Alvás közben álmot láttam,
Melyben messzi földön találtam magam,
Hol azelőtt még sohasem járhattam.
Egy hang szólt hozzám,
Mely azt kérte tőlem,
Hagyjam lezuhanni szempillám,
S lehunyt szemekkel álmodni tovább,
Mire szemeim kinyitottam,
A Hold hercegnőjét láttam,
Ki ott állt előttem teljes pompájában,
A felhők fedte magasságban.
Hold-fehér bőre, sötétbarna haja,
Édesen szálló, mámorító illata,
S szelíd, bársony hangja hatására
Sokasodott meg szívemnek dobbanása.
Most ismét őt láttam.
Őt, kit már rég látni vágytam.
Hát eljött utánam...
Álmaimnak messzi világában,
Együtt szálltunk a felhők magasában,
Négy sziget fölött járva,
Szívemnek partjait pásztázva.
Oly édes volt az álmom,
S tudtam, az is marad,
Míg én őt látom.
O, de nagyon fájt...
Fájt a reggel
Hűvös hajnala,
S annak fagyott,
Dermesztő mivolta.
Esőcseppek koppanása
Ablakom üveglapjára
Olyan volt számomra,
Mint ezernyi
Szívbe szúrt tőrnek fájdalma
Könnyeimnek lágy csordulása,
Esőcseppek szelíd kígyózása,
Sóhajomnak halk suhanása...
A Holdhercegnő mindezt meglátta
S bánatom megszánta.
Arcomról a könnyeim hajával itatta
S mosolyával a bánatot lemosta.
Ott feküdt mellettem az ágyban,
Ezzel ismét beteljesítve leghőbb vágyam.
Ez volt az, mit álmomban láttam
S amire már oly régen vártam.
Mert az álmaink azért vannak,
Hogy azok szívünkben lakozva,
Egyszer valóra válhassanak.
0 Megjegyzések