Mily nagy művész az ember,
Megfesti azt, akit nem ismer.
Nagy művész vagyok én is,
Díszeleg itt bent önarckép is.
Torz az élet fényében,
Minden egyes régi festményem.
Hiába ügyes a kéz,
Ha a valósággal szembenéz,
Ott már nincs apelláta,
A lélek önmagát meglátva
Most felismeri mindazt:
Az eddig táplált hamis vigaszt.
Tónus rejtette hibák,
Önmagának valótlan világ,
Igaznak vélt démonok,
Szakadó esőben szép romok.
Gyönyörű alkotások,
Precízen megrajzolt vonások,
Ördögi részletesség.
Létem egy része: Íme, tessék!
Elmúlt idők halk zaja,
Bezár a múzeum ajtaja.
Eljövendő hangos csend,
Most már Rád találok, áldott Rend!
0 Megjegyzések