A békésen üldögélve várakozók cipőjéről lassan olvadozó hó kis tócsákba gyűlt a kórtermek ajtaja előtti folyosón. Hogy ki volt látogató, vagy ki várt vizsgálatra, az nem derült ki, bár az egyik ajtón egy tábla hirdette: CT vizsgálat. Időnként lassan lépdeltek előttünk zöld vászonnadrágba és blúzba öltözött nők; először balról jobbra, kis idő múlva jobbról visszafelé. Mostanában a nővérkék intézik különböző vizsgálatok időpontjának egyeztetését, bizonyára ők is ilyen ügyben jártak. Egy szürke csíkos vászonruhás nő rontott be az egyik kórterembe. Talán a szokásos parancsot adta ki, amit a főnővér szokott nagyvizit előtt: Pongyolákat lábhoz, törülközőt a párna alá! Én csak egy válaszra vártam egy reménybeli gyógyszerrel kapcsolatban a professzor úrtól, aki előző nap tért haza egy amerikai kongresszusról. Ahogy a mennyezet felé kalandozott a tekintetem, látszott a falon végigfutó csöveken, hogy messze már az elmúlt nyári nagytakarítás ideje.
Rövidesen barna sportcipők, kék farmernadrágok vonultak el előttünk; valóban a vizit következett. Alig indultak tovább a vizit tagjai, kivágódott az egyik kórterem ajtaja és egy infúziós állvány száguldott tova a folyosón. Na lám, mégiscsak van itt mozgás az egyhangúnak tűnő életben! Nem sokára döbbenten láttam, hogy gurul visszafele az állvány. Egy vászonköpenyes beteg tolja jobb kézzel a kórterem felé, bal kezét vízszintesen tartva, hogy ki ne csússzon a kézfejéből az infúziós tű.
Visszagondoltam az I. számú Belklinikára Fornet professzor úr idején. Ha beléptünk az épületbe, nem kávéillat fogadott, hanem tisztaság szag. A csendet nem verte fel a rádiók hangja. Az orvosok tiszta, fehér öltözékben jártak. Az ápolónők a kórtermekben tartózkodtak munkaidőben, és ápoltak. Ha szükséges volt, spanyolfalat húztak az ágyak mellé a nagy kórtermekben. Nem volt kékre-zöldre szurkálva a betegek karja, ez elvárás volt az orvosok munkájával szemben. Nem volt cilinder alakú ágytál. Két fürdőszoba tartozott a nagy kórtermekhez és a betegeknek nem kellett az olvadozó hólétől nedves folyosókon száguldozni az infúziós állvánnyal. Ott minden a betegek kényelmét szolgálta.
Volt egy orvos a klinikán, aki délutánonként bement a kórterembe egy-egy beteghez és elbeszélgetett vele. Gonoszkodva jegyezték meg a munkatársai, hogy gyóntatni ment a betegágyhoz. Többszöri betegeskedéseim során gyakran láttam, mennyire várják betegtársaim, hogy valaki magára vegye a gondjukat ilyen beszélgetés során. Ez az orvos, mielőtt elterjesztette volna ezt a jó szokását, általam ismeretlen okból elköltözött a pápuák földjére. Bizonyságképpen, hogy az ottani őslakók megváltoztatták kultikus és étkezési szokásaikat, épségben látogatott haza az aranydiploma átvételére, tervei szerint éltében utoljára. A zene hangjai kötik össze szülőhazájával. Gyerekkorából ismert dallamokat zongorázik néha a családjának, ezzel búcsúzva örökre a szülőföldtől.
Bízom benne, hogy azok a kollégák, akik most szerte a nagyvilágban dolgoznak, legalább idős korukra hazatérnek.
0 Megjegyzések