Író írt egy vékonyka könyvet. Egyetlen történet – ez a címe. A csúf kiskacsa – és egyéb állatmesék: ez az alcíme. Korszakos jelentőségűnek remélte. Szerencsés körülmények között akár kiverhette volna a biztosítékot. Vagy elhozhatta volna a várva várt közmegvilágosodást. A kevésbé várt megtollasodást. Egyik sem következett be. A mű némaságba burkolózott. Mély elhallgatottságba szenderült.
Egy szép napon ezt a lehangoló helyzetet az író nagyon, de nagyon megelégelte. Elhatározta, hogy körlevelet ír, s minden elérhető élőnek és holtnak szemrehányást tesz a méltatlan és fájdalmas mellőzésért.
Igen ám, de hogyan fogjon neki?
0 Megjegyzések